Fűtéstechnikai tudástár és szótár

Szilárd szerkezetek által határolt térből (épület) meghatározott külső-belső hőmérséklet-különbség hatására távozó hő mennyisége. Egy lakóépület hőveszteségét -15°C-os külső- és +20-22°C-os belső hőmérsékletre számítjuk.

A hőveszteség-számítás alapján megállapított, annak biztonsági többlettel kiegészített mennyisége. A hőigény vagy hőszükséglet minden esetben meghaladja a hőveszteséget, a beépítendő fűtési teljesítmény mértéke függ a fűtési rendszer típusától, hatásfokától, valamint az elvárt fűtési dinamizmustól.

A beépített fűtésrendszer teljesítményének és a fűtendő terület hőveszteségének aránya. Nagyobb teljesítménnyel hamarabb és magasabb hőmérsékletre fűthető fel a terület.

A hővezetési tényező egy a vizsgált anyagra vonatkozó jellemző. Megmutatja, hogy az anyag egységnyi vastagsága esetén a két felületén mért egységnyi hőmérséklet-különbség hatására mennyi hőt vezet át. Jele: λ (lambda) mértékegysége W/mK. Minél kisebb az anyag hővezetési tényezője, annál jobb a hőszigetelő képessége. A hőszigetelő anyagok hővezetési tényezője kb. 0,03-0,04 W/mK, azaz 1 m vastag hőszigetelő 1 K (=1°C) hőmérséklet-különbség hatására 0,03-0,04 W teljesítményt vezet.

A hővezetési tényezőből származó érték, megmutatja, hogy egy meghatározott vastagsággal rendelkező adott szerkezet (pl. fal) egységnyi felületén meghatározott hőmérséklet-különbség hatására mennyi hőt vezet át. Jele U mértékegysége W/m2K. Minél kisebb a hőátbocsátási tényező, annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége. Egy korszerű homlokzati fal hőátbocsátási tényezője pl. kb. 0,18-0,25 W/m2K, azaz 1 m2 falfelületen 1 K (=1°C) hőmérséklet-különbség hatására 0,18-0,25 W teljesítmény távozik. Régi, rosszul szigetelt vagy nem szigetelt falak akár 0,8-1,2 W/m2K értékkel is rendelkezhetnek.

A hőközlés típusai, a hőenergia terjedésének módjai. A termodinamika értelmében a (hő)energia minden esetben a magasabb energiaszintű (melegebb) tér felől mozog az alacsonyabb energiaszintű (hidegebb) tér felé. A hősugárzás közvetítő közeg nélküli energiaátadás az elektromágneses hullám hősugárzási tartományában. Ismertebb sugárzó hőleadók a cserépkályha, kandalló.

A hővezetés közvetlen kontaktus útján történő anyagáramlás nélküli energiaáramlás, ha a hőleadó közvetlenül hozzáér a vizsgált testhez, ott hővezetés jön létre. Ilyen pl. a radiátor lemezfelülete, amihez hozzáér a forró fűtővíz, vagy az emberi kéz, ami hozzáér a meleg fűtőtesthez. A konvekció a levegő (vagy egyéb közvetítő közeg, pl. víz) molekuláinak átadott hő, azaz a levegőt melegítő berendezéseket konvekciós fűtésnek tekintjük. Legismertebb konvekciós hőleadó a konvektor. Tekintve, hogy a három hőközlési mód csak elméleti szinten vagy laboratóriumi körülmények között válik külön, minden hőközlésben megtalálható különböző arányban legalább kettő.

Az adott idő alatt elvégzett munka mennyisége. Jele P, Mértékegysége W (Watt). 1 W=1 J/s Nagyobb (fűtési) teljesítmény azonos idő alatt hamarabb fűti fel az érintett területet. A szükséges teljesítmény meghatározása hőveszteség-számítás alapján, méretezéssel történik.

Az elektromos töltés elmozdulása. Mértékegysége J (Joule). Az elektromos elmozdulásra kifejtett erő és az elmozdításhoz szükséges idő szorzata. Rövidebb idő alatt végzett munka eredménye nagyobb teljesítmény.

Potenciálkülönbség. Az elektromos töltés elmozdulásához szükséges munka mennyisége. Jele U, Mértékegysége V (Volt). Az elektromos háztartási eszközök működtetése 230 V váltakozó áramról (azaz periodikusan, szinuszosan változó irányú és nagyságú feszültségről) történik.

Az elektromos töltésnek az elektromos vezetőn (pl. kábel, vezeték) időegység alatt áthaladó mennyisége. Jele I, Mértékegysége A (Amper). Számítható az elektromos fogyasztó teljesítményének és a tápfeszültség hányadosaként. (I=P/U)

Szilárd szerkezetek által határolt térből (épület) meghatározott külső-belső hőmérséklet-különbség hatására távozó hő mennyisége. Egy lakóépület hőveszteségét -15°C-os külső- és +20-22°C-os belső hőmérsékletre számítjuk.

Az a fűtési teljesítmény, amely ugyanazon térben üzemeltetett más fűtéssel együtt képes az ingatlan hőveszteségét fedezni. A kettő vagy több fűtés által lefedett teljesítmény-arány nem meghatározott, lényeg, hogy a kettő vagy több fűtés együttesen képes legyen a vizsgált tér önálló fűtési teljesítmény-igényét ellátni.

Alapvetően a kiegészítő fűtések kategóriájába tartozik, lényege, hogy nem a bevitt fűtési teljesítményen, hanem a fűtendő terület méretén alapszik. Komfortfűtés lehet egy bizonyos terület fűtése a teljes helyiség méretétől és teljesítményigényétől függetlenül, pl. konyhapult előtti 40-50 cm-es sáv padlófűtése vagy nappaliban a fő tartózkodási zóna (kanapé, fotel, stb.) fűtése.

Ha a fűtendő helyiség alapterülete és a fűtőfelület lefedettségi aránya fal- és mennyezetfűtéseknél minimum 30, padlófűtések esetén legalább 75-90%-os, akkor felületfűtésről beszélhetünk. A felületfűtések hőtechnikai jellemzője továbbá a viszonylag alacsony felületi hőmérséklet, mely padlófűtés esetén a funkciótól függően max. 29-34°C.

A sugárzó fűtések csoportjába tartozó fűtések. Az infrafűtés ezen belül magas, a fűtéstechnikai gyakorlatban legalább 80°C-os felületi hőmérsékletet jelent, míg az alacsony felületi hőmérsékletű fűtések a felhasználás módjától függően 30-50°C-nál nem magasabb hőmérsékletű hőleadó felülettel rendelkeznek.

Egy elektromos fogyasztó (pl. fűtés) maximális teljesítményéből adódó áramerősség. A 230V (AC) hálózati feszültségről üzemelő berendezések névleges áramfelvétele a teljesítmény és a tápfeszültség hányadosa, pl.: 1000 W (1 kW) áramfelvétele 4,35 A.

Az áramfelvétel összege egy teljes épületre/ingatlanra vagy a vizsgált áramkörre vonatkozóan. Minden, egyidejűleg üzemelő elektromos berendezés (pl. fűtés, bojler, világítás, egyéb háztartási eszközök: tv, porszívó, sütő- és főzőlap, stb.) áramfelvételének összege.

A vizsgált (elektromos) fogyasztó időegység alatt felhasznált energiamennyisége. Egy 1 kW névleges teljesítményű berendezés 1 órás folyamatos üzemidő esetén 1 kWh energiafogyasztást okoz. Az energiafogyasztás mérhető vagy számolható, a számítás részleteit az épületenergetikai kalkuláció tartalmazza. A fűtési energiaigényt az épület geometriai- és hőtechnikai paraméterei alapján lehet számítani. Az eredmény tekintetében befolyásoló tényezők többek között az épület hűlő szerkezeteinek hőszigeteltsége, mérete, a napsütésből adódó szoláris hőnyereség, a fűtési szezon hossza, valamint a téli külső középhőmérséklet és a belső terek fűtési komforthőmérséklete.

Egy épületet, fűtött teret határoló, hűlő szerkezetek. A homlokzati fal az utcára, udvarra néző függőleges (tartó)szerkezet, az ezen elhelyezett nyílászárók ablakok, bejárati- vagy terasz/erkélyajtó. Fűtéstechnikai szempontok szerint is fontos vízszintes térelhatároló szerkezetek a (talajon fekvő) padló és a (záró- vagy legfelső) födém.

Az építéskivitelezés során vizet nem vagy csak minimális mértékben felhasználó technológia. Legismertebb szárazépítési módszer a könnyűszerkezetes házak építése, ahol a cement- vagy gipszkötésű anyagok előre gyártott és a kivitelezés során már megkötött, megszáradt állapotban kerülnek felhasználásra. Ismertebb szárazépítési anyagok a gipszkarton, gipszrost, cementkötésű faforgács, OSB, MDF (farostlemez).

Szerelőbeton a padlószerkezet (víz)szigetelésére helyezett kivitelezéstechnológiai réteg, mely megóvja a szigetelést a további kivitelezési munkák okozta esetleges sérülésektől. Az aljzatbeton a padlószerkezet burkolat alatti szerkezete, klasszikus padló rétegfelépítés esetén az aljzat-hőszigetelésen elhelyezett burkolható (beton) réteg.

Relatív idő, mely a vizsgált közeg (szoba levegője, fűtőtt padló felülete) kiindulási hőmérséklete és az elérni kívánt hőmérséklete között telik el. A felfűtési idő több tényező függvénye, ilyen a fűtési teljesítmény, a vizsgált helyiség energetikai (hőszigetelési) tulajdonságai, a hőmérséklet-különbségek, stb. Direkt rendszerű (közvetlenül a burkolat alá telepített) elektromos padlófűtés felfűtési ideje 20°C-os szobahőmérsékletről 30°C-os felületi hőmérsékletig optimális esetben 15-20 perc.

A vizsgált ingatlan éghajlati elhelyezkedése függvényében meghatározható, fűtési igénnyel érintett időtartam. A fűtési igény akkor kezdődik, amikor a szoba hőmérséklete a komforthőmérséklete alá süllyed, és addig tart, amíg ugyanezt a hőmérsékletet a helyiség fűtés nélkül is képes tartani. A komforthőmérséklet elvárt minimális értéke +20°C. Magyarországi viszonylatban a fűtési szezon október 15-e és április 15-e közötti időszak, névleges maximális ideje 4400 óra, pontos mértékét az éghajlati elhelyezkedés és az ingatlan hőszigetelő/hőtároló tulajdonsága befolyásolja, eredményét az épületenergetikai számítás határozza meg.

Jellemzően nehéz épülettömeggel rendelkező és/vagy állandó fűtést igénylő épületek esetén alkalmazott fűtés, melynek lényege, hogy a fűtés nem közvetlenül a teret fűti, mint pl. radiátor, hanem hőtároló képességgel rendelkező szerkezetet, pl. aljzatbetont melegíti, majd ez adja át a hőt a helyiségnek. A rendszer így lomha felfűtési idővel rendelkezik, ugyanakkor hőtároló képességének köszönhetően hosszan tartja a meleget. Állandó tartózkodású helyiségek/ingatlanok fűtése.

Minimális hőtároló tömeggel rendelkező fűtés, mely közvetlenül a fűtőelem mechanikai védelmét biztosító burkolatot, azaz a fűtőelem és a fűtött tér közötti vékony (lemez)réteget melegíti. A vékony réteg padlófűtésnél a padlóburkolat, fali- vagy mennyezeti felületfűtésnél a fal- vagy mennyezetburkolat (pl. gipszkarton), pontszerű fűtésnél (pl. infrapanel, radiátor) a hőleadó berendezés gyárilag kialakított felülete.

Szerkezeti anyagát tekintve két fő kategóriára oszthatók a belső terek padlóburkolatai. Hidegburkolatnak nevezzük a nagy hővezető-képességgel rendelkező, jellemzően ragasztott burkolatokat, pl. kerámia, greslap, stb. Melegburkolatok a gyengébb hővezető-képességgel, azaz jobb hőszigetelő tulajdonsággal bíró burkolatok, pl. laminált padló, parketta, stb. Elnevezése a felület érintése során kialakuló hőérzetből adódik, ha egy (nem fűtött) hidegburkolatot kézmeleggel érintünk, az elvezeti a kéz (láb) hőjét, így hűtve azt, hideg érzet alakul ki. Melegburkolat érintésekor meleg(ebb) érzetet tapasztalunk.

Burkolatok alatti réteg. Feladata a teherhordó aljzat (vagy egyéb felület) és a burkolat közötti kapcsolat biztosítása, a fogadó szerkezet felületi egyenetlenségeinek kiegyenlítése, padlófűtés esetén a hőtágulás okozta mechanikai hatások rugalmas felvétele, a burkolat és az aljzat közötti kapcsolat biztosítása. Hidegburkolatok esetén az ágyazóréteg feladatát részben az aljzatkiegyenlítő és a (flexibilis) ragasztó látja el.

Az épület főbb anyagainak, teherhordó szerkezeteinek tömege. Nehéz épülettömeget 400 kg/m2 hasznos alapterületre vonatkozó tömeg felett nevezünk, ez alatti fajlagos épülettömeg könnyűnek minősül. A betonból, téglából épült épületek nehezek, a fa- vagy fémvázas ingatlanok könnyű épületszerkezetesek.

A hőszigetelések alacsony hővezető-képességgel rendelkező anyagok, hővezetési tényezőjük jellemzően 0,05-0,03 W/mK. Legismertebb hőszigetelő anyagok a polisztirol (“hungarocell”), kőzet- vagy üveggyapot, PUR, stb. A hőszigetelés képessége az adott anyag hővezetési tulajdonságától és a felhasznált anyag vastagságától függ. Hőtükörnek, hőtükrös fóliának azt a membrán jellegű (egyéb méreteihez viszonyítva elhanyagolhatóan vékony) anyagot nevezzük, melynek felülete a fény, azon túl is a hő sugárzási tartományának reflektálását biztosítja. Sugárzó hő a hőleadó és a vizsgált hőtükör közötti közeg (levegő, vákuum) esetén alakul ki, a hőtükör réteget ebből adódóan elsősorban tetőszerkezeteknél, a héjalás vagy a belső burkolat alatti/feletti légrésben alkalmazzák. A hőtükör hőszigetelő képessége elhanyagolható.

Fűtőelemek bekötését biztosító elektromos vezeték. Elnevezése abból ered, hogy az elektromos fűtőelemek/fűtőkábelek tápfeszültség hatására rendeltetésszerűen melegednek, míg a hidegvég áram alatt is hideg marad. A fűtőelem gyári hidegvége a fűtési teljesítményre méretezett, a fűtésrendszertől függően földelt/árnyékolt vezeték.

Fűtést, ezen belül is felületfűtést (padló- vagy mennyezetfűtés) vezérlő hőmérséklet-szabályzó. Az egyszenzoros termosztátok csak a fűtött helyiség (levegő)hőmérsékletét mérik, míg a duplaszenzoros termosztát a szobahőmérsékletet és a fűtőfelületet is figyelembe véve optimalizálják az elvárt értékeket. A felületi hőmérséklet általában a burkolat megóvása érdekében korlátozott, padlófűtésnél névlegesen 29°C.

Más néven csúcsidő-kizárásos, régebbi elnevezése éjszakai áram. Lényege, hogy a hálózati áramot kedvezőbb áron biztosítja a szolgáltató abban az idősávban, amikor alacsonyabb a hálózati leterheltség, azaz jellemzően éjszaka, illetve nappali időszakban 1-2 óra időtartamra. Felhasználhatósága a szolgáltató törvényi kötelezettségei által korlátozott. A vezérelt áram elsődlegesen hőtároló melegvíz-termelő berendezés (bojler) vagy hőtároló elektromos fűtés üzemeltetésére vehető igénybe. A hő tárolása fűtés esetén alapos megfontolást igényel, mivel a vezérelt áram a nappali időszakban akár 8-10 órán keresztül is szünetelhet.

Felületkezelési rétegek általában ragasztott hidegburkolatok alá. A mélyalapozás az aljzatbeton felületének “kellősítése”, azaz előkészítése a követő rétegek fogadására. Megköti a betonfelület mélyebb rétegeiben, hajszálrepedéseiben is a porszemcséket, ezzel kötőfelületet biztosít. A tapadóhíd általában kvarchomokkal dúsított, műgyanta tartalmú felületkezelés, mely a legmagasabb minőségű tapadófelületet biztosítja a fogadó aljzat (akár meglévő burkolat) és a csemperagasztó között.

Az aljzat kisebb felületi egyenetlenségeinek kiegyenlítésére alkalmas réteg. Általában önterülő, azaz az aljzatkiegyenlítéssel ellátott felület utómunka nélkül sík. Jellemzően 1-20 mm közötti egyenetlenségek felületkezelésére alkalmas. Kifejezetten padlófűtésre alkalmas verzió is létezik.

Hidegburkolatok ragasztására alkalmazott réteg. A kiegyenlített aljzatra, közvetlenül a burkolat alá kerül felhordásra, általában fogazott glettvassal. Flexibilitása magas műgyantatartalmának köszönhető, hőre rugalmasan (repedés nélkül) reagál, padlófűtésekhez ideálisan alkalmazható.

Fűtőkábeles felületfűtések méretezési adata. A vizsgált felületen leadott fűtési teljesítményt biztosító vonalmenti hőleadók (fűtőkábelek) közötti távolság. Kisebb fektetési távolság azonos fajlagos teljesítményű kábellel magasabb, míg nagyobb kábelek közötti távolság kisebb felületi teljesítményt eredményez. Megfelelő méretezés esetén a fektetési távolság nem haladja meg a 20-25 cm-t; általános 6-8 cm vastagságú aljzatbeton oldalirányú hővezetése ezen távolságon belül nem eredményez érezhető hőmérsékleti eltérést. Ritkább fektetési távolság sávos, csíkos hőérzetet, szélsőséges esetben a fűtőtt beton repedését okozhatja, míg 5 cm-nél sűrűbb fektetési távolság extrém hőterhelést ad a szerkezetnek. Az ideális teljesítményt a fűtőkábel vonalmenti teljesítményével és a kábelek közötti távolsággal együtt szükséges megállapítani.

Érintésvédelmi besorolás. Az elektromos készülékek érintésvédelmi szigetelésének minősége és kialakítása határozza meg. Legtöbbször két egyjegyű szám mutatja a védelmi besorolást, ebből az első a mechanikai hatások (érintés), a második a nedvességgel szembeni védettséget jelöli. Pl. IP64 védettség definíciója: 6 – teljes mértékben védett por ellen; és 4 – fröccsenő víz ellen minden irányból védett. Vagy IP20: 2 – közepes méretű, 12 mm-nél nagyobb tárgyak ellen védett; és 0 – víz elleni védettsége nincs.